Hol is kezdjem ezt a témát, elég sok mindenről szól ugyanis. Talán ott, hogy az állam és egyház szétválasztása a felvilágosodás egyik legnagyobb vívmánya. Igaz, vannak modern, demokratikus országok, ahol ez a mai napig nem valósult meg, mégis szabadnak nevezhetőek az emberek. Nálunk meg épp most döntött a kormány arról, hogy az immár évszázados helyzetet megváltoztatná. Törvényt hozott az egyházakról.

Egészen pontosan, nem is általában az egyházakról, hanem arról, hogy melyik vallás követői számítanak egyháznak, és melyik isten hívei nem. És ez itt a nagy különbség például Nagy Britanniával vagy akár Dániával vagy Máltával szemben. Míg ez utóbbiak alkotmányukban pusztán deklarálják, hogy mely vallás tekinthető az államénak, nem mondják ki ugyanekkor, hogy mondjuk a reformátusok vagy a zsidók ne alkothatnának egyházat. Már persze csak ha nekik úgy tetszik.

A magyar állammal sem az a baj, hogy kereszténynek titulálja az országot - hisz valljuk be, az. Hanem az, hogy a rendszerváltozást követő szabadság okán megalakult többszáz egyházból kiválasztott úgy egy tucatot, és ezeket egyházakká nyilvánította (!), míg a többieket azzal nyugtatta, hogy vallásszabadság van, egyesületekben és baráti körökben továbbra is mindenki azt az istent tisztelheti, akit csak akar.

És ez igaz is lehetne, ha az "egyházság" pusztán gyűjtőnév volna. De nem az. A státus ugyanis kiváltságokkal jár, méghozzá állam által adott kiváltságokkal. Főként adók és járulékok terén, de más helyzetekben is egy egyház kvázi többletjogokkal bírhat, egy földi halandó állampolgárral szemben.

Ha pedig egyes vallások hívő közösségei állami kiváltságokat kaphatnak, másoké pedig nem, az állam máris durván beszállt a hitvitába. És ez az, amit egy rendes felvilágosult állam nem engedhet meg magának. Az állam ugyanis attól felvilágosult, hogy csak annyiban korlátozza állampolgárai szabadságát, amennyiben az feltétlenül szükséges és a közjót szolgálja. A vallási hovatartozás kvázi szankcionálása vagy jutalmazása pedig egészen biztosan nem szolgálja a közjót, és egyáltalán nem szükséges, amennyiben nem olyan vallásokról beszélünk persze, amelyek az ember, társadalom vagy állam pusztítására buzdítanak.