Szép napra ébredtünk ma is. Tartalmasra. A nyilvánvalóan megkérdőjelezhetetlen szakmaiságú és széles felhatalmazással bíró Magyarországi Szülők Országos Egyesülete kinyilatkoztatást tett. Erkölcstant márpedig csak olyan pedagógus oktathasson, aki nem iszik, nem dohányzik, nem néz még otthon sem sexfilmet (sic!), de ráadásul házas (nem elvált) és legalább egy gyermeke van. És persze mindezek mellett legyen mentes a szexuális aberrációktól. A hittant tanító katolikus papokra a szervezet nem tesz ajánlásokat.

Még szerencse, mert ha ezek szerint attól tud valaki erkölcsös életre tanítani, hogy házas és legalább egy házasságban született gyermeke van, akkor hamar kiürülnének a katolikus templomok, utánképzés híján. Reformátusok, zsidók, evangélikusok, muszlimok stb. jöhetnek.

Érdekes, hogy míg a hittan oktatását nem félik a szülők, hogy túl egyoldalú, esetenként fontos kérdéseket megkerülő, netán dogmatikus, addig az erkölcstan oktatásától nagyon tartanak. Mai világunkban persze érthető, hogy mindenhol veszélyt látnak a szülők. Az olyan drogok mint az alkohol és a dohány nemhogy legálisak, de az állam terjeszti őket. A versenypályára való teljesítményű autók bárki számára elérhetőek, 18 évesen lehet velük szabadon száguldozni a városokban. A fegyvertartás kifejezetten liberális, míg az igazságszolgáltatás minimum visszás de biztosan túl lassú. A média színvonala minden eddigi negatív rekordot megdöntött, a hozzáférés a korhatáros tartalmakhoz több, mint szabad. A szülői, nevelői, pedagógusi tekintélyt csak viccekből ismerjük ma már.

És ekkor jön a MSZOE, és végtelen aggodalmában olyan követelményrendszert fogalmaz meg, amely - fogalmazzunk úgy - mindezzel együtt is erősen vitatható. Mert hát ki a jó ember? Ki lehet erkölcsi példakép? És kell-e az erkölcstanárnak erkölcsi példaképnek lennie?

Vajon akik ezt a követelményrendszert leírták, mind beleférnének ebbe a szűkös keretbe? Ők maguk, szülőként mutatnak-e rossz példát első és máig tartó házasságukból született legalább egy gyermeküknek például azzal, hogy átmennek a zebrán ha piros a lámpa, vagy nem adják át helyüket az idősebbeknek, betegeknek, várandósoknak? Vajon a "b" vagy "k" betűs szót kiejtették-e már a szájukon? Ha szomszédaikat megkérdeznénk, vajon rendes, tisztes, erkölcsös, kedves embernek mondanák őket? No és az adókat, a közterheket, biztos mindenki fillére tisztességesen megfizette?

Adódik még a kérdés: kinek a példája fontosabb a gyermek számára: a hetente őt 45 percben erkölcsre oktató tanáré, vagy az ő édes szüleié? Ha az erkölcs tanár MSZOE kritériumok szerint erkölcsös, de a szülők mondjuk elváltak, akkor vajon ki hibáztatható majd azért, hogy a gyerek füvezni kezdett?

Mindegy is, igazából. Kezdjük ott, hogy az erkölcsöt nem az iskolában, és nem heti 45 percben fogja megtanulni a gyermek, pláne nem általános iskola alsó tagozatban. Ebben a korban kiállni a mai magyarországi iskolai rendszerben, és jobb híján prédikálni az erkölcsről, a múlt nagy filozófusairól, vagy akár arról, hogy lopni márpedig nem szabad, kifejezett időpocsékolás. Ha a gyermek nem otthon és szűkebb környezetében sajátítja el a normákat, akkor sehol. De egészen biztosan nem az erkölcsórán.

Erkölcsöt tanítani amúgy sem lehet. Erkölcsre nevelni kell a gyermeket. Aztán ha ez megvan, és elméje elég fejlett ahhoz, hogy befogadja, jöhet a filozófia és etika tanítása. És hogy ki tanítja azt, az szinte mindegy. Nem az életviteltől válik valaki jó tanárrá, hanem a szakmai felkészültségtől és az elhivatottságtól. 

És egy született szentéletű ember szava sosem lesz annyira meggyőző, mint a jó útra tért szentéletű ember szava. Az ember ugyanis gyarló, de éppen ezért képes a fejlődésre. Az erkölcsösség pedig nem szól másról, mint a folytonos jobbá válásra való törekvéstől.

Óvakodj attól, aki fennhangon hirdeti, hogy megtalálta az igazságot! Hallgass meg mindenkit, aki keresi... (André Gide)