Előkerült egy Excel tábla, benne piszkos adatgyűjtés világos nyomai. A HÖK nem adja ki gazdálkodása adatait, ellenben tízmilliós nagyságrendben oszt pénzt. És a hab a tortán: a rektor "felfüggeszti" a HÖK működését.
Tegyük tisztába ezeket a dolgokat, mert nagyon nagy a kavar a fejekben!
Először is mélyen elítélem ugyan a listázás sajtóban megjelent formáját, még az ötletét is veszélyesnek tartom. De manapság arra alapozni egy ilyen súlyos vádat, hogy valaki névtelenül beküldött e-mailben egy ilyen táblázatot, benne az ismert jelzőkkel, és azzal, hogy na ezt a listát az ELTE BTK HÖK-nél találtam, hát finoman szólva is necces. Csak nekem ugrik be erről a régi Hofis vicc?
"Egyébként ez a névtelen feljelentés ez nálunk népi hagyomány. Címet tudja.. Papírja van.. Ceruzája van.. Főjelent. Kész! Tudod ez a három már elég indok, nem?"
Mint azt már többször is leírtam, más témákkal összefüggésben, előbb a független igazságszolgáltatási eljárás, aztán a konklúziók! A sorrend, nagyon fontos!
Persze sajnos pontosan tudom, hogy simán van alapja annak, hogy egyes helyeken készítenek ilyen listákat. Miért? Mert a homokozóban politikát játszó gyerekek azt látják, hogy a padon ülve a nagyok is ezt csinálják. Kubatov lista, rémlik? Csak az talán kulturáltabb szavakkal írta körbe, ki a jóbarát, ki az ellenség.
De mondok sokkal mókásabb példát is! Kedves világi javakat fogyasztó feleim, ugye nem hittétek egy percig sem, hogy a különböző törzsvásárlói- és pontgyűjtő kártyák értetek vannak? Ugye nem hittétek, hogy vásárlási szokásaitokat nem összegzik, listázzák, elemzik? Akkor jó...
Lépjünk tovább, a Hallgatói Önkormányzatok megismerésének sötét bugyraiba. Az, hogy valaki politikusi pályára kerül a HÖK karrier után, ugye nem meglepő. Hisz ott minden olyan, mint nagyban, csak mondjuk amolyan rutinpálya-szerűen. Választások vannak, ahol azok szablyák meg a választási rendszert, akik már benn ülnek. Ők is ellenőrzik egyúttal az eredményeket. Kik szavaznak? A haverok. Hányan nem szavaznak, pedig joguk volna? Nagyon sokan, a többség. Mivel jár, ha megválasztanak? Védelemmel a tanszék és a tanárok ellen, zsíros pozíciókkal az egyetem testületeiben, pénzosztási joggal, kiváltságokkal, tegeződéssel a profokkal, szavazati joggal az egyetemi tanácsban, elsőbbséggel a büfé sorban, és a vizsgára jelentkezésnél.
Persze, egy csomó értelmes dolgot is tehetnének ezek a választott érdekvédők, de általában elvakulva a lehetőségektől, hamar hátat fordítanak választóiknak.
Ismerős a helyzet? Na ugye hogy tiszta nagypolitika!
Ezzel semmi baj nincs is, hiszen valahol ki kell nevelni a politikusok újabb generációit, és valljuk be, ez a terep ideális volna erre a feladatra. Csakhogy a magyar átok itt is többszörösen sújt le: a választásokon a részvétel nagyon gyenge, a bejutási küszöb végül nem létezik (figyelem, most álltunk át erre a választási szisztémára országosan is!), ellenőrzés, jogorvoslat nincs.
Egyszer rég, egy távoli városban magam is HÖK elnök voltam. És mik voltak a legelső teendőim?
- Az urnás szavazás megszüntetése, és átállás a Neptun vagy ETR rendszerben rendezett választásokra.
- A Hallgatói Önkormányzat tagjainak és rokonainak kizárása azokból az ösztöndíjakból és segélyekből, amelyeket maga a HÖK osztott/ítélt oda.
- Állandó, fix közéleti ösztöndíj megítéltetése a HÖK tagjainak közéleti munkájukért, amelynek összege nem lehetett több az egyetem által amúgy odaítélt közéleti ösztöndíjak összegénél.
- A szociális segélyek, kollégiumi férőhelyek, stb. elbírálásánál fix pontrendszer bevezetése, a szubjektív elemek kiszűrése.
- A "buli" szervezés leválasztása a HÖK főtevékenységeiről, és koprodukcióssá tétele az egyetem kulturális- és sport egyesületével, ezzel a bizonytalan és átláthatatlan források kontroll alá vonása.
- A HÖK szervezeti- és működési szabályzatának egészen odáig csak hobbiból barkácsolt pontjainak szinkronba hozása a Felsőoktatási törvény paragrafusaival.
- Legvégül pedig a mandátum végtelen voltának korlátozása, azaz annak mai napig is sok helyen élő szokásjognak az eltörlése, miszerint az egyszer már megválasztott HÖK tagokat nem választják újra, ők egészen addig tagok maradnak, míg le nem diplomáznak. A választásokon pedig csak az üresedő helyekre lehetett pályázni.
A teendők egy része meghökkentően egyszerűnek tűnik, egyúttal logikusnak. Olyasfajta dolog ez, mint a kerék feltalálása. Mielőtt feltalálták volna, elképzelhetetlen volt, ma meg mindenkinek tök egyértelmű. Sajnos azonban kezdeményezéseimnek nem voltak igazán követői, mondhatni ezek az alapvető elvek nem terjedtek el. Nyilván része volt ebben annak is, hogy elnökségem alatt történt meg - tudomásom szerint az a mai napig egyedülálló eset - hogy egy HÖK kilépett a HÖOK-ból. Na, nem is lettem politikus...
És legvégül itt ez az olyan mókás kijelentés az ELTE rektora szájából: felfüggesztettem a HÖK-öt! No lám, no lám! Mikor arról volt szó, hogy az állam belebeszél az egyetemek működésébe, hogy ellenőröket meg intendánsokat meg ki tudja miket ültet a szenátus meg a rektor nyakára, akkor még kulcsszó volt az autonómia. Minden egyetem kikérte magának, hogy az ő autonómiájukba beleszóljon az állam - még ha a pénz az államtól is jön.
És most egyszerre, amikor a - törvény szerint - ugyanolyan autonóm, választott testületként működő HÖK-re az egyetemet is érintő árnyék vetül, megfordulnak a nézőpontok, és most a rektor látja úgy, hogy a HÖK autonómiáját bizony neki joga és kötelessége korlátozni. Hm...
Hát kérem, kanyarodjunk vissza a bejegyzés első gondolataihoz. Nem szép ez lista ügy, sőt nagyon csúnya! Ha igaz, a tetteseket felelősségre kell vonni. De hogy a rektor,"egy komoly, géppel írott névtelen feljelentés" alapján, kihasználva a tömeghisztériát felfüggessze a Hallgatói Önkormányzatot! Ez viccnek is rossz!
A demokráciát ennyi évvel a rendszerváltás után is tanulni kell kérem, és jelen esetben nem csak a hallgatóknak, de az oktatóknak is! És bizony, a tanulás közben néha megbukik az ember, vagy csak megbotlik. De ettől még nem lesz rothadt az egész tanulási folyamat!
Hjaj, ha belegondolok, azok a szép emlékek, amikor a rektor minket akart felfüggeszteni, kirúgatni, feloszlatni, megbuktatni! Csak nevettünk... Azok voltak a szép idők!