Immár négy hónapja tart lelkes levelezésem a Díjhátralék Kezelő Zrt.-vel. Hatalmas lólépésekben ugrálunk előre és hátra, de messze még a győzelem. Több levélváltás után röviden így tudom összegezni: hosszas számolgatás és fenyegetőzés után az eredetileg követelt összeg már a harmadával csökkent. És az eredeti jogalap, amely alapján az előző tulaj Főtáv tartozását követelik rajtam, új értelmezést nyert, és most már szerintük sem azt jelenti az a paragrafus, de azért követelik rajtam az összeget. 

A legbosszantóbb az egészben mostanra nem is az, hogy egyértelmű, hogy nem tartozom nekik semmivel, hanem az, hogy levélváltásról-levélváltásra csökken a követelésük, bebizonyosodik egyre több tévedésük, de egyetlen válaszlevelük egyetlen sorában sem szerepel, hogy "elnézést". 

Szerepel azonban a "követeljük", az "azonnal", és persze sokszor egymás után, hogy ők a vonatkozó törvények szerint járnak el, minden szabályt betartanak, és ők maximálisan korrektek. Amikor visszaküldtem nekik a borítékok másolatát és a tértivevényeket, hogy az én panaszom postázása és az ő válaszuk postázása között kereken 42 nap telt el, tehát túllépték a törvény által megkövetelt 30 napos érdemi válaszadási határidőt, válaszuk (29 nap alatt) annyi volt, hogy ők minden vonatkozó törvényt betartanak, és 30 napon belül illetve a belső panaszkezelési szabályzatukban leírt módon szabályosan válaszolnak a panaszokra. 
Most írjam meg nekik, hogy "OK drágaságok, de nekem akkor is 12 nappal később válaszoltatok, mint azt a törvény előírja!"?

Folyt.köv.