Többen kérdeztétek, hogy alakult végül a történet a Díjhátralék kezelő izééével. Nos, mindannyiunk okulására röviden összegezném a tényállást.
A DHK levelében egyszer azzal jött ugye, hogy valami eszement törvény alapján az új tulaj sortartó kezesnek minősül. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az eredeti adóson nem lehet behajtani a tartozást, akkor jön a kezes. A hangsúly itt az "akkor"-on van. Meg is írtam nekik sebtiben, hogy ez nagyszerű, hogy ők így gondolják, de akkor lesznek szívesek nekem, mind sortartó kezesnek megküldeni a bírósági végrehajtó által kiadott közhiteles dokumentumot arról, hogy az eredeti adóson megpróbálták, de nem lehet behajtani a tartozást (se jövedelme, se vagyona). Amint ezt megkapom, tárgyalhatunk.
Mivel tudtam, hogy velem is csak sima postai úton leveleztek, biztosra vettem, hogy soha nem fogják tudni bíróság előtt igazolni, hogy ők akár egyetlen levelet is küldtek lakásom előző tulajának, az - egyébként ismert - új címére. Márpedig ha hivatalosan fel sem szólították még, hogy hé, tartozol, fizess, akkor hozzám még be se kopoghattak volna.
Itt jött azonban a drámai fordulat. A DHK megírta, hogy ÉÉÉN rosszul értelmezem ezt a távhő törvényes paragrafust, és az egyáltalán nem vonatkoztatható erre a helyzetre. Ezzel meglőttek. Hiszen eredetileg az egész tartozásosdi onnan indult, hogy SZERINTÜK ezen paragrafus alapján tartozom én nekik, a régi tulaj helyett.
A levél zárásaként azonban újabb svédcsavar jött. Amikor már épp megnyugodtam volna, hogy akkor félreértések tisztázva, ezt is jól kibeszéltük, lám, a kommunikáció minden konfliktust felold: azt írják, továbbra is minden követelésüket fenntartják.
És ennyiben maradtunk. Azóta nem írtak újabb levelet. Ez vagy 10 hónapja így van. Én türelmesen várom, hogy tájékoztassanak arról, hogy akkor most ha szerintük ez a paragrafus mégsem vonatkozik az én helyzetemre, akkor mégis mi alapján követelnek, másrészt addig is várom, hogy küldjék a bírósági végrehajtó igazolását arról, hogy az előző tulajon nem sikerült behajtani semmit. Nos, most tehát csend van, leszálltak rólam.
Tanácsként azt tudom mondani, hogy ne ijedjünk meg: ha mindent jól csináltunk az adásvételkor, akkor kell, hogy legyen egy pöcsétes papírunk a Főtávtól, hogy az adásvételt követően rendeztük a számlákat, és mi nem tartozunk semmivel.
A régi tulajodonoson pedig - ha így, ha úgy van a törvény - minimum le kell futtatnia a követeléskezelőnek egy bírósági végrehajtási procedúrát, és csak ha annak eredményeként kiderült, hogy a tartozás behajthatatlan, akkor jöhet képbe az új tulaj.
És ebben a végzetes helyzetben is van azért kiút szerintem. De erről majd akkor, ha idáig jutnánk...
