2013 év vége óta minden negyedévre jut egy botrány a Nemzeti Adó- és Vámhivatal működésével kapcsolatban. Horváth András és Vancsura István egykori adóellenőrök kitálalása után jött a hír, hogy szeptember végén 2,4 milliárd forint volt az adóhivatal lejárt tartozása, majd a kegyelemdöfés, november elején a hivatal elnöke beismerte, hogy ő és más NAV vezetők lettek kitiltva korrupciós vádak miatt az Egyesült Államokból. Míg az első esetben a hivatal egy hétvégi nap alatt teljeskörűen és "megnyugtató" eredménnyel vizsgálta ki a helyzetet, addig az utolsó esetben hetekig nem állt mikrofon elé az érintett, és ment a találgatás. Hát röviden: egyik sem egy jó megoldás...
A NAV - speciális helyzeténél fogva - minden gyanú felett kell, hogy álljon. Ha az akadémia elnöke csal a parkolási bírsággal, vagy egy államtitkár ittasan vezet, az is okot kellene hogy adjon (egy normálisan működő demokráciában) a lemondásra, de ezek az (elképzelt) események nem volnának közvetlen hatással magának a képviselt intézménynek a hitelességére. A NAV elnöke - ráadásul több további vezető beosztású tisztviselője - korrupciós botrányba keveredése viszont nem a személyük miatt fontos és elfogadhatatlan, hanem az általuk képviselt intézményre gyakorolt hatása miatt. A hallgatás és "elkenés", a titkolózás pedig csak súlyosbítja a helyzetet, amit amúgy úgy gondolnánk, hogy nem lehet súlyosbítani...
A Horváth András féle eset kommunikációja jó irányt vett először, de csak hogy lendületből csapjon vissza. Mert őszintén, van olyan ember ebben az országban, aki dolgozott már íróasztal mellett, aki elhiszi, hogy egy többszereplős, milliárdos adócsalást sejtető ügyet egy szombati napon teljeskörűen és megnyugtatóan ki lehezt vizsgálni? Könyörgöm, miből állt volna két hétig piszmogni rajta, majd utána közölni két plafonig érő iratkupac mellől, hogy kérem alássan átnéztük, de minden rendben van. Persze akkor is lettek volna még kétkedők, de legalább a látszat meglett volna ugye...
Aztán arról, hogy a NAV-nak tartozása van, nem is kevés. Két és fél milliárd forint. Hát hogy, és miért, és de tényleg, ez most komoly??? Ki engedte ezt? Melyik ügyefogyott, begyöpösödött hivatalnok engedte, hogy az ország vámszedői tartozást halmozzanak fel? Amikor az ország pénzének 2/3-a az ő kezükön megy át, és fél perces késedelem esetén is istent és embert nem ismerve büntetnek mindenkit agyon, akkor kérdem én, nagyon demagóg módon - de hát a társadalmi/politikai kommunikáció már csak ilyen - hogy a szöszbe lehet köztartozása a hivatalnak? Hát előbb haljon éhen a fél hivatali kar, meg omoljon be a plafon, minthogy a közterheket épp a NAV ne fizesse be végtelen precizitással, és lehetőleg határidő előtt!
Aztán a kitiltási botrány. Amellett, hogy teljesen jogos a felhang, miszerint egy másik állam gyanúsítgatása miatt csak úgy nem lehet valakit kvázi el is ítélni rögtön, és hogy fontos dolog az ártatlanság vélelme, de mégiscsak: ez a NAV és annak kábé teljes felsővezetői köre! És nem Kirgizisztán és Tuvalu tett bejelentést, hanem az Amerikai Egyesült Államok. Plusz az elmúlt év fent részletezett eseményei.
Ezen a ponton minden más érvelés megdől. Amikor ez kiderül, akkor a miniszterelnök személyesen bejelenti a televízióban, hogy azonnali hatállyal felfüggesztette a NAV vezetését, független ügyészségi vizsgálatot indít, majd amikor ez úgy egy hónap múlva lezárul, akkor bejelentik, hogy mit találtak. És hogy érdemei elismerése mellett vagy anélkül, de megváltak a gyanúba keveredett személyektől. Miért? Mert mint azt a legelején leírtam, ennek az intézmények a vezetői minden gyanú felett kell, hogy álljanak.
Mivel mindez elmaradt, teljesen jogos lenne az istenadta nép részéről egy finom kis polgári engedetlenségi mozgalom, melynek keretében addig senki nem fizeti be semmilyen adóját, amíg ez a független és átfogó vizsgálat le nem folyt.
