"Érthetetlen okokból nem fogy a Magyar Hírlap." Ezt tudta mondani Széles Gábor, a lap tulajdonosa. És hogy tovább rontson a helyzetén, azt is sietve hozzátette, mostantól csak annyi példányt nyomtatnak majd, amennyi várhatóan el is fogy.(!)

Hát gratulálok, így lassan 25 év után felnyílt az ország politikai vállalkozóinak szeme (legalábbis most az egyiké), és rájöttek, hogy a piacgazdaságban bizony annyit termelünk valamiből, amennyi a kereslet. Ha pedig valamire nincs akkora kereslet, hogy az eltartaná az adott termék előállítóját, akkor azt a terméket nem gyártjuk. 

Kivételt képeznek persze egyes - a társadalom számára egyénként nem megfizethető, de összességében szükséges - dolgok, mint például a víz- és csatornahálózat, úthálózat, köztelevízió, az Országgyűlés, egészségügyi ellátás, közvilágítás, rendőrség, stb. Hogy a Magyar Hírlap ebbe a kategóriába esik, azt nem hinném. Ha egyik nap nem jelenne, meg, vajon észrevennénk?

Hogy mennyire érthetetlen a példányszám drasztikus csökkenése, az is vitatható. Ami csak azért szomorú, mert egy médiavállalkozóról van szó, aki azért az alapvető trendekkel tisztában lehetne. Így a digitális tartalom térnyerésével és a közízlés kontra rétegízlés kérdésével. Hogy a Magyar Hírlap az elmúlt 5 évben politikai/közéleti napilapból lecsúszott a Blikk színvonala alá, arról már ne is beszéljünk.