Megérett bennem a düh, szavakká értek a sérelmek. Mint már annyiszor, most hétvégén is belefutottam abba a kellemetlenül tehetetlen helyzetbe, hogy elkölteném a pénzem, szolgáltatást vásárolnék, még csak nem is alkudnék, mert KELL az adott szolgáltatás, de egyszerűen - minden hirdetés és reklám ellenére- nincs aki konkrétan dolgozni is hajlandó lenne cserébe. Két rövid esetleírás következik mindenki okulására, de leginkább lelkem háborgó hullámainak csitítására.

A kisteherautó bérlés:
Történt, hogy hétvégén egy napra (24 órára) szerettem volna egy kisteherautót bérelni. Ennek megfelelően fel is kutattam az internetet, ahol három kategóriába oszthatóak a megtalálható honlapok. 1., annyira gagyi, hogy tuti nem mernék ott hagyni 100.000 forint kauciót készpénzben náluk. 2., annyira profi(nak tűnik elsőre), hogy bizodalmam volna éppen, de egyrészt nagy céghez "méltón" hétvégén zárva tartja a telephelyeit, másrészt preferálja a hitelkártyán zárolt kauciót, ugyanakkor nem fogadja el az AMEX Gold hitelkártyát. 3., kellemes magyar KKV, ami 0-24-ig nyitva ha kell, rugalmas, a járműparkja nem teljesen elöregedett, csak hát lusta mint a fene. Tehát amikor megegyezünk már minden apró részletben, végül kiböki, hogy ja, 3000+ÁFA kiállási díjért sem hajlandó kiállni Budapesten belül, mert hát hétvége van. Meg különben is, most jut eszébe, hogy igazából már minden autót kikölcsönzött a hétvégére. 
Mielőtt bárki azt gondolná, kifogtam az ügyeletes hülyét, elmondom, nem egyetlen telefonbeszélgetésből szűrtem le e keserű valóságot.

Bőrgyógyász:
Miután Andris barátom kellően elriasztott sebhelyei mutogatásával -melyek cirka egy év után is úgy néztek ki, mint Frankenstein dr. szörnyének homloka - attól, hogy SZTK-ban szedessem le egy-egy anyajegyemet, meglátogattam pár magánklinikát, magánrendelőt. Kedvesek, aranyosak, nem mondom, na de hogy ezek sem akarnak pénzt keresni???
Bár a vizsgálattal magával szépen lehúztak persze (a klinika igen, a magánrendelő nem adott számlát), a sebészeti rész kész kabaré volt mindenhol. 
Bár a vizsgálatok is tragikomédiába fúltak néha, például amikor narancssárga filctollal jelölte be az orvos a bőrömön a leszedendő anyajegyeket, mert "most csak ez van nála"... A papírból pedig amit adott, ember nem fejti vissza, hogy melyik anyajegyre is gondolt ő akkor... 
Egy másik orvos ugyan fotózott meg bőszen jegyzetelt, alapos volt, nem mondom, csak épp ahogy számlát se, úgy semmilyen írásos leletet sem adott. Azaz garantálta, hogy őhozzá megyek vissza sebészetre is. Én naív lélek még örültem is, amikor közölte, hogy majd ő felhív egy héttel a műtét előtt és egyeztetünk részleteket. Persze az is elhangzott, hogy ez úgy 50-60e forintba fáj majd.
Eljött a várva várt hét, vártam a hívást de semmi. Végül amikor én hívtam a rendelőt, hogy na akkor most mi lesz, a válasz gyors és egyszerű volt: a doktornő szabadságon, az előjegyzésben pedig nem is szerepelek. De hívjam majd fel a doktornőt valamikor...

Bár kissé off-topic, de megjegyzendő, hogy természetesen a bőrgyógyászok mindegyike más-más anyajegyet talált rendben valónak és eltávolítandónak, olyannyira, hogy a halmazoknak talán még metszete sem volt.

Tanulság: azért tart itt ez az ország, mert mi, benne élők, állampolgárai eddig toltuk. Eddig lejtmenet majd síkság volt. És a menetszél is hűtött valamicskét. No meg le-le potyogott a platóról mindenkinek valami. Most jön a kaptató, a plató is üres már, most tolja valaki más...