Na, akit egy életre elriasztottak a vizsgálattól, az most bánhatja is meg nem is.

Amikor az ultrahangos orvos megállapította, hogy nekem van egy ilyen göböm, még az asztalán feküdve próbáltam oldani a feszültséget. Bedobtam egy poént: ez azt jelenti, hogy most majd egy orvos egy nagy tűt döf a nyakamba? - gondoltam erre a magas labdára biztos lecsap a doki... Lecsapott.
- Igen.

Jó fél évig nem is mentem hát erre a vizsgálatra, mígnem a háziorvos rámparancsolt. Persze nála is próbáltam oldani a feszkót, hogy hát az ember azt hinné, hogy így a 3. évezred hajnalán, amikor mindjárt embert küldünk a Marsra, nem a "döfjünk bele egy tűt" a fő orvosi vizsgálati módszer. Na erre kellőképpen kiakadt, hogy mégis akkor hogy képzelek egy biopsziát! Egyből tudtam, hogy nem látta a Star Trek IV. mozifilmet...

Lényeg a lényeg: a doki akihez mentem a XI. kerületben, egy igazi Doki. Egyrészt teljesen korrekten elmagyarázta amit el kell, anélkül, hogy túl részletesen belemerült volna, másrészt végre nem koppantak a feszültségoldó poénjaim a kövön.

A legfontosabb info mindjárt az volt, hogy a pajzsmirigy nem tud fájni, nincsenek neki érzőidegei. Ergo csak a bőrömön érzem majd a szúrást. A másik fontos infó, hogy max 2 másodperc az egész. És tényleg! Az is elhangzott persze, hogy az egészet egy nagyon-nagyon vékony tűvel csinálja.

Ezenkívül érdekes volt megtudni, hogy nagyon kicsi az esélye annak, hogy rosszindulatú dologról van szó, vagy hogy műteni kell. Azért persze érdemes egyszer elmenni - mondjuk ehhez a dokihoz.

Az egészben a legőrültebb rész az volt, amikor a megnyugtató beszélgetés után lefeküdtem az asztalra, a bezselézett ultrahangos ketyerével megnézte a nyakam, majd egy laza mozdulattal elővett egy szögbelövőhöz hasonlatos, nagy krómozott szerszámot, végén az injekcióval.

No panic, ez persze csak a látszat, valójában tényleg egy apró tűszúrás, 2 másodperc és alig 10 perc múlva megvan a megnyugtató eredmény.