Bazi nehéz, sok kitartás és türelem, elszántság és idő kell hozzá. Az alapvetés egyszerű volt: van két kartondoboznyi régi VHS kazettám, és egy doboznyi DVD lemezem. Ezek elavultak, régiek, nem használhatóak tovább. Mi legyen velük? Nem egy született vegyészként vagy mérnökként arra magam is rájöttem, hogy ezek valószínűleg veszélyes hulladékok: az alapja valami műanyag, a belseje meg valami fémekkel van tele. Hogy hova kell/lehet kidobni? Hát ezt két hónap alatt sikerült kideríteni, de a válasz így sem egyszerű...

"Érthetetlen okokból nem fogy a Magyar Hírlap." Ezt tudta mondani Széles Gábor, a lap tulajdonosa. És hogy tovább rontson a helyzetén, azt is sietve hozzátette, mostantól csak annyi példányt nyomtatnak majd, amennyi várhatóan el is fogy.(!)

Országgyűlési őrség alakult. A házelnök kommandírozza őket, belátása szerint. Bár alap esetben nem léphetnek be például az ülésterembe, azért behívni be lehet őket. Nem mintha ne tudnánk a történelemből, hogy elég az ajtók előtt állni, nem kell mindjárt mindenkit de facto fegyverrel noszogatni. Pár fegyveres őr remekül elkísérget többszáz polgárt a végzetébe...

Még tisztán látom magam előtt, ahogy ülünk a 90 fokos szaunában a Gellértben, majd benyit egy szerencsétlen mókus, fürdőgatyában persze, és míg ő kissé ijedten néz körbe a - szó szerint - sok fütyi láttán, addig őt kellő megvetéssel nézi a szombat reggeli törzsközönség. A villanyszerelő, a bajszos, a colos meg én, no és a Zwack.

Ma ugyanez már fordítva van. Pedig basszus igazán nem vagyok öreg! Mégis mintha egy másik évszázadba érkeztem volna. Ma reggel a fürdőmester csodálkozva, és sajnos megrökönyödve vette tudomásul, hogy mi bizony köténykét kérünk. Mert nem hoztunk a gőzbe fürdőgatyát.

Bebizonyosodott: Semjén Zsolt tudatosan, jelölés nélkül vett át más írásokat szakdolgozatába. Lopott. Nem véletlenül más kabátját hozta el, amely épp úgy nézett ki a kocsma félhomályában, mint az övé. Nem. Ő kabát nélkül ment a műintézménybe, és egy olyan kabátban jött el, amelyre rá volt írva nagy betűkkel valaki más neve.

Fel-fel röppenek hírek, hogy újra embert küldünk a Holdra, és hogy embert küldünk a Marsra is, mi több, kolóniát alapítunk. A kérdés nem is annyira technikai, mint emberi oldala érdekes, hisz, míg a technika rohamtempóban fejlődik, addig az emberi elme és lélek nagyjából ugyanolyan rejtélyes számunkra, mint 1000 évvel ezelőtt.

Sok magyar régi álma ez: elmenni Pokióba, megkeresni Nishiazabut, és ott becsöngetni a 13-14-es házszámba. Nos, én ott voltam. És elhoztam nektek a részletes tervrajzokat arról, hogyan kell odajutni!

Ki az államférfi? Aki ha kell, saját érdekei ellenében, nyomás alatt is az állampolgárok érdekeit védi és szolgálja. Aki egyénből maga lesz a közösség. Platóni hasonlattal élve pásztor, aki élete árán is megvédi a nyájat, vagy szövőmester, aki évtizedes mestere szakmájának, és a durva és sima szálakat úgy szövi egybe, hogy az egy megfelelő, kellemes anyagot alkot, amelyhez azonban szükségeltetik minden szál. De talán az erkeli Bánk bán két sora fejezi leginkább a lényeget: "Sajgó sebét felejti Bánk, // Zokog, de szolgálja népe szent javát."

Van némi rálátásom a főváros közlekedésfejlesztési politikájára, és sajnos a tapasztalataim nem túl jók. Mint máshol is, itt is voltak jó ötletek és kezdeményezések, de azok rendszerint elbuktak a politikán. Ebből szemezgetek, és teszek néhány egyszerű javaslatot. Apropóm egy régi ötletem kifacsart feltűnése a sajtóban: a BKK részben egyirányúsítaná a rakpart egy részét.

Már írtam egy hasonló posztot. Akkor a Kossuth téri mélygarázs építése miatt kivágott fákról volt szó. Arról, hogyan volt az előző önkormányzati ciklusban, és mi lett a jelenlegiben. A poszt nem pártpolitikáról szól, hanem a politika természetéről. Hogy volt egy jó ötlet - a BuBi belvárosi bérbicikli rendszer. Hogy együttműködésben a civil- és szakmai szervezetekkel, az érintettek közösen megtervezték. Hogy a megvalósítással megbízott önkormányzati cég szerzett rá pályázati pénzt. És hogy az önkormányzati választások az egészet megölték.